A cikkünkben szereplő kocsit meg próbálták feltörni, a zár feszegetésekor pedig behorpadt az ajtólemez is. A javításhoz levették a kárpitot, kiszerelték a kilincset, majd egyengetéssel javították a kilincs körüli lemezsérülést. Ezután lecsiszolták a javított részt, majd leszerelték az ajtót és elvitték a fényezőműhelybe. Ott az egész ajtót előkészítették fényezésre, csiszolták, zsírtalanították. A munkafázis része, hogy ha peremezett részt, vagy hegesztési varratot is érintett a javítás, az esetben a varrat védelemről és gondoskodni kell. Az elemfényezés egyébként azért is bevett eljárás, mert az egyszerűbbnek tűnő foltjavítással is közel ugyanannyi a munka, és nem feltétlenül olyan szép a végeredmény. Foltjavítást olyan elemeken alkalmaznak, amelyek nem leszerelhetők, nem elkülönülők, mint például a tetőoszlopok, a hátsó sárvédőt, vagy a kasztnihátfalak.
Az autók fényezésének állapota sok mindenről beszél. A korábbi sérülések ugyanúgy kiderülhetnek, mint a használat intenzitása, mostohasága.
Egy rutinos fényező számára az autó nyitott könyv, persze a jó szemen kívül segítségül hívható néhány műszer is. A lakksérülésekre érdemes figyelni, mert a nagyon leharcolt fényezés előbb-utóbb utat ad a rozsdásodásnak. Ez főleg az autó orrán, a kőfelverődésnek kitett részeken figyelhető meg.
Az autógyárakban sem mindig egyenletes a felületvédelem minősége, van úgy, hogy keményebb a lakk, és előfordul, hogy puhább. A keményebb jobban bírja karcolós sérüléseket (pl. az autómosók műanyag sörtéskeféit), a puhább viszont jobban véd a kőfelverődések ellen (a keményből a kő hatásra kipattanhat egy kis darab). A bevonatok milyensége rétegvastagság-mérővel ellenőrizhető, így például az utólagos fényezés javításról árulkodik.
De nem kell minden javítást rosszként értékelni: egyrészt a szakszerű utómunkának közel egyenértékűnek kell lennie a gyári állapottal, másrészt egy új lakkréteg, mondjuk a kocsi orrán az előző gazda gondosságára is utalhat, aki a kőfelverődéseket ekképp javította.
