A harmadik generációs Suzuki Swift tulajdonosa a fűtés nélkül maradt autójában, emiatt vitte el a szervizbe. A szerelők a hűtőrendszernél nem találtak hibát és a fűtésvezérlés részeit átvizsgálva sem fedeztek fel semmi rendellenességet. Az egyre szűkülő körben végül már csak a fűtőradiátor maradt. Kockázatos volt elfogadni a hibakeresés eredményét, mert a tulajdonos nem számolt be hűtőfolyadék-veszteségről, és annak nyoma sem látszott az utastérben, a szaga nem érződött, ám a feltáráshoz totális szétszerelésre volt szükség.
A munka kezdetekor konkrét típustapasztalat híján senki nem számított rá, hogy szinte teljesen ki kell üríteni az utasteret a radiátor kiemeléséhez.
Persze van olyan típus, amelynél mindössze a kesztyűtartófedél leszerelésével kényelmesen hozzáférhető a hőcserélő, a Swift azonban nem ilyen.
Először alulról próbálták megközelíteni a rossz alkatrészt, de csak az vált biztossá, hogy nem lesz könnyű a kivétel, mert ami csak útban lehetett, útban volt. Hamar kiderült, hogy ki kell emelni a műszerfaltömböt, ahhoz viszont még a kormányfal oszlopot is le kellett szerelni.
“Végül annyira darabokra szedték a Swiftet, hogy az autógyári összeszerelős periódus benyomását keltette.”
Közben a motortér felől is dolgoztak, és leengedték a hűtőfolyadékot. A radiátort kiszerelve első körben elkezdték kitisztítani, mert külsérelmi nyom, vagy korrózió nem volt rajta. Miután még sokadik öblítésre is szenny távozott a radiátorból, és a víz nehezen járta át, egyértelművé vált, hogy újat kell rendelni.
A hőcserélő tönkremenetelének önmaga az oka, annyira vékonyak a vízjáratai, hogy eltömődik a lerakódásoktól. Az eldugult járatok száma egyre csak nő, végül eléri a jelen állapotát, amelyben teljesen megszűnik hőcserélőként funkcionálni. A tulajdonos szerencséjére az utángyártott radiátor ára viszonylag szolid, ellenben a javítási munkadíj sokszorosa a cserélt alkatrésznek. A radiátor szerelése nem volt nagy ügy, de a kocsi összerakása újabb fél napba telt.
