A térkövezés lépései
Bármilyen anyagot választ, a térkövezés két szakaszban történik – az alap előkészítése és a térkövek, járdalapok lerakása.
A térkövezés a földmunkával kezdődik, amelyhez szükség van egy nagy teherbírású, megfelelő vízelvezetéssel rendelkező fagyálló aljzat kialakítására. A vízelvezetés érdekében az alap lejtése 2,5%-os legyen, majd erre vízelvezető fóliát tesznek, hogy a víz ne hatolhasson be a homokból és durva kavicsokból álló rétegbe. Következnek a járdaszegélyek és csatornák, majd egy durvább szemcsés vízelvezető homokréteg.
A térkő lerakását a saroktól kezdjük. A lapok vagy kockák közét szabadon kell hagyni a fugáknak, amelyek átvezetik és kiegyenlítik a terhelés által a kövek között keletkező feszültséget.
A térkövek és járdalapok megjelenésükben, fizikai tulajdonságaikban, a karbantartás módjában és árukban különböznek. Az anyagok beszerzésének és lerakásának, valamint a maximum 50 centiméteres pufferalap előkészítésének ára hozzávetőlegesen 8000 Ft/m2.
Népszerű térkő fajták
Beton térkövek
A betonlapokat széles körben használják: járdák, parkolók, bekötőutak, udvarok és kerti utak burkolására.
Nem feltétlenül kell négyszög alakúnak lenniük, a kínálatban különböző formájúakkal találkozhatunk napjainkban, például hatszögekkel, háromszögekkel és hasonlókkal. A betonlapok többfélék lehetnek: mosott felületű, kétrétegű betonlapok, amelyeknél a felületi réteg nyomás alatt történő mosásával felfedik a beton szerkezetét, ezáltal pedig természetesebb megjelenésűek lesznek; a homokfúvott betonlapoknál is eltávolítják a felületi réteget, de finom homokfúvással, amelynek eredményeképpen érdes, csúszásmentes felületet kapnak; a sima betonlapok minimalista megjelenésűek; a gyeprácskő pedig azok számára megfelelő, akik szeretnék megőrizni a növényzetet udvarukban.
Behaton térkő
A behaton térkövek a betonlapokhoz tartoznak, de tulajdonságaik miatt gyakran külön anyagként különböztetik meg. Cementből készülnek, adalékanyagok, úgynevezett lágyítók hozzáadásával, amelyek hozzájárulnak a térkövek mechanikai jellemzőihez.
Az utóbbi években több okból rendkívül népszerűek voltak – követik a terep konfigurációját és alkalmazkodnak a kisebb változásokhoz, tartósak, érdekesek és megfizethetőek. Sokféle színben, mintában és formában kaphatóak.
A piacon vibropréselt térkövek is elérhetők, amelyek alacsonyabb nedvességtartalmú betonkeverékből készülnek, hidraulikus rezgőprésekben, valamint vibroöntvények, amelyeket vibrációs asztalokon műanyag formákba öntve állítanak elő. Az első előállítási mód a gyakoribb.
A behaton térköveket az élek alakja alapján is kiválaszthatja, amelyek sima, hullámos vagy dombornyomottak lehetnek. Az egyenes élek monolit felületet biztosítanak és a kocsik mozgatására alkalmasak. A ferde élek jobb vízelvezetést tesznek lehetővé és hangsúlyozzák az egyes térkövek alakját. A dombornyomott élű behaton térkövek a macskakövekre emlékeztetnek és rusztikus megjelenésű felületeket alkotnak.
Kültéri térkövek
Az udvart gránit térkövekkel vagy kültéri kerámia lapokkal is burkolhatja. A gránit kockakövek rendkívül hosszú életűek, az aszfalt megjelenése előtt útburkolatként használták. A gránitkockákat, amelyek általában a szürke különböző árnyalataiban jelentkeznek, különösen ívelt, azaz szabálytalan felületek burkolására használják.
Meredekebb lejtőkön és nedves körülmények között azonban nem alkalmasak.
A kültéri használatra szánt kerámialapokat például teraszok burkolására használhatják, amelyek telepítésének, lerakásának ára körülbelül 7000 Ft/m2.
A kültéri járólapok felülete durva, érdes, így biztosítják a csúszásgátló tulajdonságaikat. Az R10, R11, R12 jelzi az érdes felületet. Minél nagyobb az R betű mellett álló szám, a burkolat felszíne annál érdesebb. Fontos, hogy kültéri használatnál a járólapok vízfelvétele 0,5%-nál kisebb legyen. Mivel a beltéri burkolólapokkal ellentétben a kültéri burkolólapok folyamatosan ki vannak téve az olyan káros hatásoknak, mint az eső, a hó, a hőmérséklet-ingadozások, ellenállóbbnak és erősebbnek kell lenniük.
Esztétikai szempontból érdemes szürkés színű kültéri burkolólapokat, térköveket választani, így a por kevésbé látható rajtuk.